A családállítás rendje és törvényei

A családállítás elméletének az alapja, hogy a család, annak minden generációja együtt egy úgynevezett morfogenetikus mezőt alkot, melyben mindenkinek megvan a maga helye. Ha ennek a mezőnek a rendjét a család valamely tagja vagy tagjai akár tudatosan, akár szándékolatlanul megsértik, az a mező minden tagjára hatással lehet. A családállítás során az állítást vezető ezt a rendszert segít helyreállítani.

Sokszor azonban nehéz elképzelni, mitől is sérülhetett meg ez a mező, ha például boldog gyermekkorod volt, vagy nem emlékszel, hogy valaha is értek volna mély nyomot hagyó, komoly traumák. Ezért most szeretnénk neked megvilágítani a mező struktúráját ért sérülések hátterét.

Bert Hellinger szerint a család morfogenetikus mezejében három alapvető szabály uralkodik, ezeket fogjuk részletesen ismerteni.

1. Az odatartozás joga

Az első törvény annyit tesz, hogy mindenkinek, aki valamilyen módon a családhoz tartozik, joga van az odatartozáshoz. Ha ezt a jogot a család valamelyik tagjától megtagadják, az megsérti a morfogenetikus mező egységét, felborítja annak a rendjét.

A családból kizárni, kitagadni senkit nem lehet, azonban ha ez mégis megtörténik, annak a mező minden tagjára nézve következményei lehetnek.

Szintén az odatartozás jogához kapcsolódik az elengedés. Aki a sorsa szerinti életidejét letöltötte, annak joga van elmenni, mert beteljesítette a sorsát. Az eltávozott családtagok el nem engedése szintén sértheti a mezőt.

2. A hely törvénye

Eszerint a törvény szerint a családrendszerbe való érkezés sorrendje egyben egyfajta rangsor is. Mindegy, hogy valaki milyen módon érkezik a rendszerbe, az érkezéssel egyidőben elfoglalja az őt illető helyet, melyet azonban csak és kizárólag ő tölthet be, senki más.

Ez a rangsor szülő-gyermek viszonyban éppúgy fennáll, mint testvérek között. Ha például a pár első gyermeke halva születik, vagy később eltávozik, és a következő gyermek nem is szerez tudomást idősebb testvéréről, ő fogja elfoglalni az elsőszülött gyermek helyét, holott az nem az ő helye.

Hasonló a helyzet ha például válás után valamelyik szülő új partnert talál - az új párja nem foglalhatja el a korábbi szülő helyét.

A hely törvényéhez szorosan kapcsolódik az adás és elfogadás rendje. A rendszerben korábban érkező a Nagy, a később érkező a Kicsi. A Nagy ad, a Kicsi elfogad. Ez a rend biztosítja a mezőben a folyamatos, felülről lefelé áramlást.

3. Az adok-kapok egyensúlya

Ennek a törvénynek az egyenrangú kapcsolatokban van jelentősége, azaz párkapcsolatokban, barátságokban, munkatársi kapcsolatokban, ahol a felek egy szinten vannak. Ez a törvény talán a legkönnyebben megérhető mind közül: ha valaki egy ilyen kapcsolatban kap valamit, adóssá válik. Az egyensúly fenntartásához neki is adnia kell.

Ez a szabályszerűség az, ami talán a leggyakrabban jön szembe velünk, hiszen kapcsolatainkban a kölcsönös adok-kapok, az egyensúlyra való törekvés szinte ösztönösen történik, nem szeretünk adósok maradni.

Ha azonban az egyensúly elbillen, ha az adó folyamatosan csak elfogad, ám ő maga soha nem ad, a kapcsolat idővel fenntarthatatlanná válik, az adós nem lesz képes a rá nehezedő terhet tovább elviselni, és a kapcsolat végül felbomlik.

Morfogenetikus mező a kapcsolatrendszerekben

Bár Hellinger alapvetően a családi mezőre alapozva alkotta meg elméletét, az igazság az, hogy mindannyian számos ilyen mező részesei vagyunk egy adott pillanatban. Életünk során egyes mezőkbe (pl.: iskola, munkahelyi közösség, párkapcsolat) belépünk, majd távozunk belőlük. Ilyen esetekben a távozás helyet ad az utánunk érkezőnek, például egy iskolai ballagás az elengedés része, nem sérti a fenti törvényeket.

A kapcsolatrendszereinkre tekintettel tehát számos mezőnek vagyunk részesei, és ezek mindegyike hatással lehet életünkre, ha ott nem a megfelelő törvények szerint foglalja el mindenki a helyét – ezért lehet a családállításnak lényegében az élet bármely aspektusára tekintettel létjogosultsága.